A paleozoikumi palákban előforduló graptolita maradványok, ceruzavonásokhoz hasonló megjelenésük alapján kapták nevüket (graptós = írás, görög). Bizonyos képződményekben viszonylag gyakoriak, ennek ellenére gyűjteményekben ritkán találkozunk velük. Ennek egyik oka lehet nem túl látványos megjelenésük is. Pedig érdekességüknél, földtani jelentőségüknél fogva nem hiányozhatna egyetlen komolyabb ősmaradvány gyűjteményből sem.
A graptoliták telepképző állatok voltak. Vázuk szerves proteinekből épült fel. Ivaros és ivartalan módon egyaránt szaporodtak. Mindannyian tengeri környezetben éltek, voltak rögzültek (aljzathoz, idegen tárgyakra tapadók), helyváltoztatásra képesek és lebegő életmódot folytatók. A középső kambriumban jelentek meg, az ordovícium végén nagy részük kihalt, majd a megjelent új formák a kora karbonban teljesen eltűntek.
A graptolita maradványok gyakran fordulnak elő sötét palákban, ami oxigénmentes (anaerob) környezetben képződött iszapra vall. Ezeken kívül találtak már maradványokat tűzkőben, mészkőben, dolomitban, márgában is.
A világszerte elterjedt és gyors törzsfejlődésű graptoliták kitűnő korjelzők, hasonlóan a kortárs trilobitákhoz, és a mezozoikumi ammoniteszekhez. A graptolita maradványok alapján az ordovícium és szilur időszakokat 1-4 millió évig tartó zónákra tudták tagolni.
Magyarországon szilur kovapalákban fordultak elő, így például a Lovasi Agyagpala Formációban, a Balaton-felvidéken.
Ajánlott irodalom a graptolita témához:
Géczy Barnabás: Ősállattan – Invertebrata paleontologia – Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993
Géczy Barnabás: Őslénytan – Tankönyvkiadó, Bp., 1984
Fülöp József: Magyarország geológiája – Paleozoikum I. – MÁFI, Bp., 1990
https://hu.wikipedia.org/wiki/Graptoliták